LÉLEKGYÓGYÁSZAT


A lélek megoldatlan problémái, gondjai, súlyos teherként nehezedhetnek ránk, ha ezeket képesek vagyunk feltárni, feloldani és elengedni, életünk új irányt vehet, lelkünk újra felszabadulhat.

 


A női lélek finom és érzékeny, könnyen megsérül, és ezek a sérülések elrejtve ott szunnyadnak a mélyben, irányítva érzelmeinket, cselekedeteinket. Sokszor elég egy szó és már ugrunk is, nem tudjuk miért, de úgy érezzük, meg kell védenünk magunkat. Nem az elménk irányít bennünket, hanem az érzelmeink.



Gyermekként nyitottan állunk a világban, lelkünk még törékeny. Környezetünk, családtagjaink akaratlanul is mély lelki sérüléseket okozhatnak viselkedésükkel, magatartásukkal. A gyermek még nem tudatos, csak érez, lát és hall, s van, ami nem tetszik neki, van, ami fájóan érinti, van, amit nem tud feldolgozni. Ugyanakkor az évek múlnak, az emlékekre fátyol hullik, a felejtés fátyla, mely segíti az „életben maradást”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a sebek, ne lennének ott a háttérben. A lélek mélyén szunnyadnak, várva azt, hogy felszínre törhessenek. Felnőttként nem veszünk róluk tudomást, azt gondoljuk, nem is léteznek. Azonban, ha elkezdjük megkapargatni a felszínt, rájövünk, hogy igenis ott vannak. Ezek a sérülések azok, amik miatt nem vagyunk képesek továbblépni, nem merünk élni, félünk, haragszunk, ezek miatt akarunk mindenáron megfelelni, ezért vagyunk önbizalom hiányosak… Szembenézni önmagunkkal és sérüléseinkkel nem könnyű feladat, hatalmas bátorságra és elszántságra van hozzá szükség. Ugyanakkor, ha megtesszük, az eredmény nem marad el! Nem csak a lélek oldódik és könnyebbül meg, hanem akár fizikai szintű változások is beállhatnak testünkben, pl: meggyógyulhat a gyermekkor óta fennálló fejfájás, migrén, hólyaghurut, pánikroham, elmúlhat a myoma, cysta, depresszió, allergia…



A lélekgyógyászat során felszínre hozzuk és gyógyítjuk a mélyben szunnyadó gyermekkori
lelki sérüléseket, foglalkozunk a bennünk élő belső gyermekkel, rendezzük a szülőkkel való kapcsolatrendszert. Elengedjük a haragot és neheztelést, mely mérgezi a lelkünket, megbocsátunk azoknak, akik egykoron bántottak bennünket. Útjukra engedjük elvesztett szeretteinket, oldjuk a párkapcsolati problémákat, a féltékenységet, a túlzott ragaszkodást, a csalódást, a becsapottság és az elhagyatottság érzetét. Majd pedig felépítjük új önmagunkat az alapokról, egy letisztultabb és tudatosabb Ént, aki harmóniában képes létezni önmagával és környezetével. 





Nagyon fontosnak tartom, hogy kitisztítsuk a zavaró érzelmeket, melyek hátráltatják életünket, párkapcsolatainkat, munkánkat.


A kulcs benned van, nem egyszerűen a körülmények áldozata vagy, hanem Te teremted világodat!


Ha úgy érzed hajlandó vagy szembenézni a múltaddal, lelki sérüléseiddel, és szeretnél egy új világot teremteni magadnak, akkor szeretettel várlak!



Visszajelzések a kezelések eredményességéről:

 

"Két évvel ezelőtt a nőgyógyászom cisztákat talált nálam. Na persze, mondhatnák az mindenkinek van. Diétázni kezdtem és lúgosítottam a szervezetemet, hogy elmúljanak. A következő évben a szokásos felülvizsgálaton a petefészkeimen ciszták fürtjei lógtak és lett egy 4 cm-es miómám is. Ráadásul nem sikerült teherbe esnem. Akkor lombik programot ajánlott a nőgyógyász. Nem akartam ilyennek kitenni magam, ezért úgy gondoltam elmegyek Tűzvirághoz, hátha segít. Talán háromszor járhattam nála Lélekoldáson. Ellazult állapotban, mintha meditálnál, képek kezdenek kibontakozni, és ténylegesen választ kapsz a feltett kérdésekre, a saját testedtől érkeznek a válaszok. Nem gondoltam volna, hogy Nagymamám iránt érzett kiskori sérelmeim okozzák a cisztákat. Arra sem számítottam, hogy saját magamnak nevelgettem a miómát, hiszen már annyira szerettem volna gyermeket. Az ilyen lelkünkben képződő blokkokat oldottuk fel együtt. Ennek köszönhetően az idén a kötelező szűrésen a doktornő kijelentette, makk egészséges vagyok, se ciszta, se mióma. Bár még nem vagyok állapotos, de tudom, nemsokára az a pillanat is eljön. Köszönöm Neked Tűzvirág." (Ildikó)

 

„Elég nehéz szavakba foglalni a lélekoldás hatásait, mint ahogy azt is nehéz megfogalmazni, ha valami baj van, ha nehéz a lelkünk, úgy érezzük, mintha mázsás teher nehezedne ránk, és nem tudjuk, nem értjük, hogy pontosan mi az oka. Holott a válaszok bennünk vannak, csak nem biztos, hogy a megfelelő kérdést tesszük fel magunknak. Az oldások után mindig felszabadultnak, könnyűnek éreztem magam. Mindig raktam le egy keveset abból a bizonyos teherből. Érdekes volt az az érzés, amit a kezelések során tapasztaltam, szinte kiszakadtak belőlem azok a nyomasztó emlékek, amiket évtizedeken keresztül - jó mélyre eltéve - hordoztam magamban. Apukámnak teljes mértékben meg tudtam bocsátani, anyukámmal és férjemmel kapcsolatban még vannak feladataim. Kulcsszavaim: megbocsátás, elengedés, újrakezdés. Hát, nem könnyű.... Az elmúlt hónapok tapasztalatai bebizonyították számomra, hogy vannak olyan terhek, traumák amelyekkel nem vagyok(unk) képesek egyedül megbirkózni. Segítséget kell kérni. Mert aki kér, annak megadatik, és aki segít magán, azt Isten is megsegíti. És most jutott eszembe a két legfontosabb szó, dolog, feladat... vagy nem is tudom, minek nevezzem: hit és bizalom.” (Szilvi)

 

„Azért mentem el lélekoldásra, mert folyamatos külső visszaigazolást vártam/kerestem a nőiségemmel kapcsolatosan és ez lelki ill. fizikai síkon is problémákat okozott. A lélekoldás derített fényt arra, hogy igazából nem a nőiségem megélésével van problémám, hanem önbizalomhiányom van, ami kisgyermekkoromra nyúlik vissza, és a szüleim felém támasztott elvárásaival függ össze. Az egyes alkalmak során többször visszatérő, de egyre kevésbé fájdalmas gyerekkori képet több aspektusból is megszemléltük, felülírtuk, átrendeztük, ezzel mintegy gyökeréig hatolva gondom forrásának. A gyermekkori eseményeket így felnőtt fejjel, higgadtan megbeszéltem a szüleimmel is, fényt derítve ezzel az ő érzéseikre is, arra, hogy ők hogyan élték meg életünknek ezt a szakaszát. Óriási megkönnyebbülés volt, hogy az, ami tudati szinten ugyan már helyre került, de a felszín alatt is megnyugvást talált.” (Arietta)


„Kedves Tűzvirág! Először is szeretném megköszönni, mindazt, amit értem tettél. Segítettél elszakadni egy férfitől, aki nem volt méltó a makacsul kitartó és ragaszkodó szerelmemre. Első időszakban csak az elszakadás élményét éltem meg. Nagyon nehéz volt rászánni magamat és fájdalmas. Amint azonban átestem a "szertartáson",  hatalmas belső megkönnyebbülést és az illető iránti baráti szeretet éreztem. Aztán ahogy teltek a hónapok, ezen a letisztult szemüvegen át megláttam a valódi lényét és elpárolgott minden vonzalmam iránta. Ma már csak azt nem tudom elfogadni, hogyan pocsékolhattam őrá ennyi energiát és évet. De nyilván oka volt ennek is, mint mindennek, így hát maradnak a tanulságok. Nem tiszteltem magamat eléggé és a nőiségemet porig aláztam. Hátralévő életem egyik fontos feladatának tartom, hogy megtanuljam a női mivoltomat teljes valójában megbecsülni.
Gyermekkorom óta pánik rohamokkal küzdök, a rohamok okának keresésére több alkalommal is sor került. Kerestük a blokkokat, azok miértjeit, és persze találtunk is jópárat. Legemlékezetesebb számomra a halállal való találkozás és megbarátkozás volt, amikor az őrangyalomat is sikerült megidézni. Az oldások sokat segítettek önmagam megismerésében.” (Eszter)

 

"Drága Tűzvirág és Holló!


Szeretnénk megköszönni mindazt, amit kaptunk tőletek. Már hazafelé teljesen másképp láttunk- a szó szoros értelmében- , szinte egyszerre mondtuk ki párommal, hogy sokkal tisztábban látjuk a dolgokat. Fizikálisan is úgy éreztük, hogy megszabadultunk valamitől. Megcsináltuk az otthoni szertartást is és mondhatni, hogy nap – nap után újabb és újabb dolgokra látunk rá, felismeréseket kapunk, szinte beindult az élet körülöttünk. Nem azt mondom, hogy ez még 100 %-osan megy nekünk, de valami más történik az életünkben. Egy sokkal jobb érzés lett rajtunk úrrá, ami még vissza-visszabillen, de már egy teljesen más minőség. Sőt, van mikor elég nehéz elviselni a megnövekedett adrenalint, még szokatlan érzés. Nem is jut most eszembe sok csodás dolog, amit így hirtelen el tudnék mondani, de nem is számít. Olyan érzés volt nálatok lenni, hogy hazafelé azt mondtam a páromnak, hogy „végre hazataláltam”. Amit ti nyújtottatok, arra nincs szó, azt nem lehet szavakba foglalni mert csak a szív és a lélek érzi. Már nagyon régen éreztük mindketten ezt és nem tudok elég hálás lenni érte. Biztos, hogy még sokat fogunk találkozni, mert az is elénk tárult, hogy azért van még mit dolgozni rajtunk. Nagy-nagy hálával és szeretettel gondolunk rátok, a Jóisten áldása kísérjen titeket!" (Gyöngyi és Feri)